A Győri programtól a Magyar Néphadsereg létrejöttéig

A légi hadviselés támadó és védelmi jellegű hadműveleteinek lefolytatására alkalmazásra tervezett erőit haderőnemi szinten is megkülönböztették, mely katonai szervezetek létezése gyakorlatilag a tömeghadseregek létrejöttét és kialakulását jelentette ebben az időszakban. Alapvetően ezen időszak légi hadviselése magyar vonatkozású eseményeinek állít emléket Pataky Iván - Rozsos László - Sárhidai Gyula "LÉGI HÁBORÚ MAGYARORSZÁG FELETT" c. kétkötetes műve, (ISBN 963 327 1541) mely hatalmas kutatómunka eredménye. A magyar repülő erők tevékenységének erre az időszakra vonatkozó értékelését adta Pálos Géza úr is szemtanúi hitelességgel az 1. számú riport második felében. További részleteket ismerhet meg az érdeklődő a magyar ejtőernyős katonai alakulatok egyik, tragédiáját elbeszélő, Bárczy János, "Vádindítvány" című, a Magvető Könyvkiadó Budapest kiadásában, 1979-ben megjelent könyvében. Ugyancsak ehhez az időszakhoz kapcsolódik M. Szabó Miklós, "A Magyar Királyi Honvéd Légierő a második világháborúban" című, a Zrínyi Katonai Kiadó gondozásában, 1987-ben megjelent könyve. Szintén ezen időszakban tevékenykedett és legendás hírnevet szerzett a magyar légi hadviselésnek a Heppes Aladár nevével fémjelzett 101. Puma vadászrepülő ezred. Katonái hősies helytállásának és dicstelen további sorsának állít emléket Tobak Tibor, a "Pumák Földön-égen" című, a Ferenczy Lap és Könyvkiadó gondozásában, 1998-ban bővített kiadásban megjelent könyve.

A felsorolt művek hiteles képet festenek a második világháború végére totális jelleget öltő légi hadviselés magyar vonatkozású eseményeinek és a kényszer szülte helyzetből eredő sok keserű tapasztalatnak is. A keserű tapasztalatok forrása alapvetően a tömeghadsereg létrehozásának kényszere és fenntartásának gazdasági lehetőségei közötti ellentmondások voltak. Ebből eredően volt tapasztalhtó többek között a szárazföldön folyó hadműveletek sikeres megvívásához szükséges légifölény hiánya, amely támadásban és védelemben egyaránt éreztette hatását. A hadviselés rendszerének információ-szerző, irányító és végrehajtó alrendszereinek hiányos és technikailag is fejletlen eszközei nem biztosították az alrendszerek között szükséges kapcsolatot és az összehangolt tevékenység feltételeit sem a támadás során, sem védelemben. A háború befejezése nemcsak egy időszaknak, hanem egy korszaknak is a végét jelentette. A keserű piruláknak azonban még mindig nem volt vége bár ez a háború végén még egyáltalán nem látszott. Az új korszak a hidegháború korszaka és a különböző koalíciókba tömörült országok tömeghadseregeinek szembenállásán alapuló biztonsága, nem sok jót ígért. A háborúnak azonban még az európai része sem fejeződött be, amikor létrejött a Chicagói Egyezmény 1944. december 6-án. Akkor talán még az egyezményt aláíró országok képviselői sem gondolták, hogy nemzetközi méretekben a légtérfelhasználás és légtérigénylés szabályozásával is megszülető ajánlások milyen módon befolyásolhatják majd a jövő légi hadviselését.