Az 1920. 6. 4-én aláírt békeszerződés a honvédelem területén súlyos tiltásokat tartalmazott: megtiltotta a katonai repülést, a kiképzést és a katonai repülőgépek gyártását.

A bosszú sugallta békeszerződés ostoba és embertelen rendelkezéseit a magyar társadalom egységesen kijátszani igyekezett. Így a katonai repülés ügyét intéző Honvédelmi Minisztérium 37. osztályából megalakult a Kereskedelmi Minisztérium II. (légi forgalmi) ügyosztálya, amely burkoltan a H.M. vezetése alatt állt. A K.M. II. ügyosztálya egy légi forgalmi vállalatot szervezett, a MAEFORT-ot, amely a katonai repülés átmentését célozta meg. Az erre vonatkozóan tervezett elképzelés szerint két század pilótáinak képzését, tíz darab egy és tizenöt darab kétmotoros repülőgép, egy - egy kiképző alakulat és javítóműhely fenntartását kellett volna biztosítani az átmentés érdekében.

Barres ezredes csoportja a MAEFORT rejtett tevékenységét azonban felderítette, aminek következtében a repülő társaságot felszámolták, sok repülőgépet, motort, légcsavart, sőt a repülőgépgyár szerszámgépeiből is nagy mennyiséget semmisítettek meg. A személyzet és a különböző anyagok gyűjtése azonban tovább folyt. A személyzetet különböző más tárcákhoz tartozó minisztériumok állományában tartották fenn, illetve bújtatták, a különböző műszaki anyagokat pedig tanyákon, karámokban, pincékben és egyéb helyeken ugyancsak bújtatva tárolták szinte az egész ország területén. Többek között ennek köszönhetően nem sikerült az időközben a Kereskedelmi Minisztérium XI. (légi forgalmi) szakosztályává változtatott szervezet katonai feladatát felderíteni.

- a légierőt folyamatosan - évente - fejleszteni szükséges, mert a mulasztások a háborúban nem pótolhatók!

Ugyancsak Petróczy ezredes javaslatára indult meg először 1923-ban Szombathelyen az I. fokú, majd 1925-ben Szegeden a meteorológiai repülések és magaslégkörű kutatások címszó alatt a II. fokú repülőkiképzés. A SzEB távozása után a kiképzést Szombathelyen, majd Nyíregyházán vonták össze, három fokozatúvá fejlesztették, amely fokozatok tulajdonképpen különböző típusú és teljesítményű repülőgépeken végrehajtott kiképzést tartalmaztak. Ennek megfelelően az I. fokú képzés Udet, vagy Hungária 85, illetve 108 LE-s Siemens motorokkal rendelkező, a II. fokú képzés Heinkel HD22-es 240 LE-s, a III. fokú képzés Fokker C.V.D. 420 LE teljesítményű repülőgép típusokon folyt.

Petróczy ezredes további javaslataiban kiemelte, az aerotérképészeti kirendeltség, a Repülő Javító Műhely és Kísérleti Laboratórium, valamint Légi Forgalmi Vállalat létrehozásának és a megfigyelő - kiképzés beindításának, továbbá a repülőtereken pedig a négy - négy századból álló repülőosztályok számára az elhelyezés biztosításának és az Aeroszövetség állami támogatásának szükségességét.

A 30-as évek elején terjedt el Magyarországon Giulio Douhet tábornok nézete, amely szerint a jövő háborúját a bombázó repülőerők döntik majd el. A nagy teherbírású és hatótávolságú bombázó erő koncentrált támadásai képesek lesznek megtörni az ellenség ellenállását mind a fronton, mind a hátországban.

Ezek az elképzelések tökéletesen egybecsengtek az országban akkor uralkodó revíziós elképzelésekkel. A Douhet elmélet ellenzői és szimpatizánsai között kialakult viták során az a vélemény kapott hangot, hogy a korlátlan légi háború nem tartható fenn és a légi uralom pedig nem egy állapot, hanem egy folyamat eredménye lehet. A magyar légierő rendeltetése az ország légterének védelme és szárazföldjének védelmében való részvétel. A bombázó repülőgépek a földi célok elleni harc hivatalos eszközei és a légierő támadó tevékenységének képviselői. A vadászrepülők hivatása az ellenséges légierő levegőben történő leküzdése, földi célok elleni harcra, vagy felderítésre csak kockázatok vállalása esetén alkalmasak.

A Douhet vita nyilvánvalóvá tette az ország teljes kiszolgáltatottságát. A leszerelési konferenciára készülő magyar küldöttségnek adott LÜH vélemény szerint az ország biztonsága nem létezőnek tekinthető, mert nincs légiereje, ezzel szemben szomszédai 15 bombázó, 30 vadász, 47 felderítő és egyéb, összesen 92 repülőszázaddal rendelkeztek. A vélemény szerint Budapest és az ország rendkívül érzékeny a légi támadásokkal szemben. Még egyenlő légierő birtokában sem gondolhat Magyarország egy támadó légi háborúra, aktív külpolitikánk azonban kiválthat egy ellenünk irányuló légi háborút.

1.2 Pálos Géza úrnak a légierővel való kapcsolatba kerülése és az általa repült repülőgép típusok, az egyes fokozatoknak megfelelően.

Közvetlenül az első világháború befejezése után édesapja vitte ki a szamosfalvi repülőtérre, ahol akkor még katonai repülők állomásoztak. Ez a repülőtéri látogatás keltette fel a vágyat a repülővé válás iránt. Az erdélyi származású fiatalember 1925-ben került a Kőszeg városában működő katonai iskolába, majd nyolc évvel később a pécsi katonaiskolában érettségizett, amely majdnem szemben volt az akkori repülőtérrel. Az érettségi előtt nyilatkoznia kellett, hogy milyen fegyvernemhez kíván kerülni annak eredményes megszerzését követően és Ő a repülő fegyvernemet választotta. A sikeres jóváhagyásban nem igen bízhatott ennek ugyanis több oka is volt, egyik ezek közül az volt, hogy "osztályelsőként" az addigi gyakorlatnak megfelelően a gyalogsághoz való kinevezésben bízhatott. Tovább "súlyosbította" a helyzetet, hogy gyermekkori jó barátja, aki az évfolyam másik osztályelsője volt nyolc éven keresztül, szintén a repülő fegyvernemet választotta. Véleménye szerint a H.M. és a H.V.K. a technikai fegyvernemek frissítését tartotta fontosnak, amikor is barátjával és további tizenegy társukkal együtt 1933. július 6-án a Szombathelyi Repülő Kiképző Telep vezetőségénél szolgálattételre jelentkezhetett. Rendfokozatuk a rejtés miatt: karpaszomány viselésére jogosult légügyi alsegéd, akadémikus jelölt volt.

A négy évig tartó kiképzésen az előzőekben említett és évfolyamonként más-más típussal végezték a repülőkiképzést, amely tartalmazta az egyedül repülést, jel-leszállást és fordulózást az első két évfolyamon. Ez utóbbi a harmadik évfolyamon repülhető típus esetében a műrepüléssel, útvonalrepüléssel és körrepüléssel bővült, míg a negyedik évfolyamon volt a megfigyelő-kiképzés.

Kónya Kálmán külügyminiszter 1936. 4. 22-én közli az olasz, német és lengyel kormányokkal, hogy Magyarország mielőbb vissza kívánja állítani a katonai egyenjogúságát. Mindhárom kormány erkölcsi és diplomáciai támogatást ígért. Magyarország ezen törekvéseit a Kisantant államok megbízottai hivatalosan is elismerik Bled-ben 1938. 8. 20-29 között. Ezután már hivatalosan is megalakulhatott a Magyar Királyi Honvéd Légierő, amelynek állománya 7 közel-felderítő, 6 vadász, 10 bombázó és 2 távol-felderítő repülő századot számlált. Ekkor a háborús felkészülés Európa szerte megkezdődött, így korszerű repülőgépeket, vagy repülőgépgyártáshoz szükséges szerszámgépeket nem lehetett beszerezni. Így a vezetés a meglévő erők és eszközök fenntartása mellett, évente átszervezte a légierőt, amelynek egyetlen előnye az állomány folyamatos képzése és bővítése volt. Új elemként jelentkezett 1939 nyarán az ejtőernyős alakulat kereteinek megszervezése volt, amelyből 1940-re ejtőernyős zászlóalj, majd 1944 második felében ezred lett.

A Hadiakadémiára 1942 kora tavaszán jelentkezett, amelynek minősítésbeli és a csapatnál eltöltött időtartambeli feltételei voltak. A több napos felvételi vizsga előzménye a kétnapos előfelvételi vizsga volt. Ebben az évben az előfelvételin megfelelt kilenc pályázót mentesítették a második felvételi vizsga alól és a kilenc hadosztállyal hadműveleti területre kivonuló 2. Hadsereg egy-egy hadosztályához vezényelték u.n. "hadi tapasztalatot gyűjtő" tisztnek. Feladatuk volt a csapatok tevékenységének összevetése a Harcászati Szabályzat határozványaival. A csoport munkáját egy vezérkari alezredes fogta össze. Ilyen feladatot kapott Pálos Géza is, aki a nagykanizsai 9. Könnyű hadosztályhoz került. A támadó hadműveletek megindulása előtt azonban az 1. Repülő Csoport törzséhez és onnét a repülő összekötő törzs parancsnokaként, a német 16. Gépesített hadosztályhoz vezényelték. Ezzel az egységgel jutott el a Don folyóig, majd amikor a német egység kilépett a Magyar Hadsereg kötelékéből, egy német hadosztályhoz, majd a védelembe történő átmenetkor az 1. Repülő Csoport törzséhez került. A továbbiakban, mint repülő összekötő tevékenykedett és részt vett az 1. Páncélos hadosztály hídfőcsatáiban, később pedig az 1. Önálló Távol-felderítő század kötelékeiben harcolt.

Első hadi tapasztalatait a Jugoszlávia ellen felvonult Gyorshadtestet támogató Repülő dandár parancsnokságán Kecskeméten szerezte. A dandár két vadászrepülő csoportjának hat százada Pécs, Szeged és Kecskemét (1./1.-2., 1./3.-4., 2./3.-4.), egy bombázórepülő osztályának két százada Székesfehérvár (4./3.-4.), a 3./5 Önálló bombázó százada Hajdúböszörmény, a III: Közel-felderítő százada Pécs a távol-felderítő osztálya Budaörs repülőtereken települt. A közel-felderítő század a gyorshadtest, míg a távol-felderítők a Fővezérség alárendeltségében voltak.

- a felvonulásra főleg tavasszal és ősszel, a rossz időjárás miatt több időre van szükség,

- nem volt megfelelő az időjelző szolgálat megszervezése,

Az újabb tapasztalatokat 1941 nyarán, a Szovjetunió elleni támadásban a "Kárpát" csoport harcait támogató Repülő dandárnál teljesített szolgálata bővítette. A 4. Bombázó ezred parancsnoksága alárendeltségében egy Ca-135-os és két Ju-86-os bombázó, három CR-42 vadászrepülő, a VII., VIII. és X. Közel-felderítő V.M-21 Sólyom, illetve He-46-os, valamint egy távol-felderítő He-70-es típusú repülőgépekből álló század tartozott.

Ezen hadjárat során szerzett tapasztalatai:

- valamennyi harci repülőgép korszerűtlen, a bombázó típusok hatótávolsága, hasznos teherbírása csekély. A Ca-135 típuson a szovjet bombák ugyan felhasználhatók, a típus azonban vegyes építése miatt, az alkalmazást erősen korlátozza. A vadászrepülőgépek fegyverzete gyenge, sebessége kicsi, érzékeny részei nem rendelkeznek páncél-borítással. A közel-felderítő típussal kapcsolatban hasonló volt a helyzet, amelyet tovább nehezített, hogy a Sólyom típusok nehezen repülhetőek voltak, a He-46-os típusok pedig vegyes építésűek voltak. A He-70-es távol-felderítők kis hatótávolságuk és sebességük, valamint az üzemanyag-utántöltés érdekében való többszöri közbülső leszállás végrehajtásának szükségessége miatt már korszerűtlennek bizonyultak, amelyet az alsószárnyas elrendezés tovább nehezített,

- a géppuskák gyengék voltak hevederei megnyúltak ezért a gépágyúk beépítése elengedhetetlennek bizonyult,

1942-ben a 2. Hadsereget az 1. Repülő Csoport támogatásában egy 12 Ca-135 típusú repülőgépekből álló bombázó, két 11-11 Héja típusú repülőgépet számláló vadászrepülő és egy távol-felderítő osztály, valamint egy közel-felderítő század támogatta a hadsereg közvetlen alárendeltségében.

A hadjárat tapasztalatai:

- a Ca-135 típusú repülőgépek tovább öregedtek, több hengerfej és légcsavar tönkrement (elszállt), ezért a repülő osztály parancsnoka csak az arcvonal közelében - kb.50km-es körzetében elhelyezkedő célok elleni tevékenységet javasolt,

- a folyók mentén elhelyezkedő célok elleni támadás végrehajtásának időpontját a reggeli ködképződés miatt célszerű alaposan mérlegelni,

- a bombázórepülő osztály vezetése kiváló volt, azonban még szükség lett volna 1-1 zuhanóbombázó és csatarepülő osztályra is,

- a légtér biztosítására bevetett vadászrepülők földi előkészítése meghaladta a műszakiak lehetőségeit a különböző megerősítések ellenére,

- a harcfelderítés csak akkor volt igazán eredményes, ha a saját szárazföldi csapatok azonnal megfelelő tevékenységgel reagáltak a felderítés eredményeire. Ennek érdekében a közel-felderítők előre meghatározott jelzésekkel, a földre juttatott (ledobott), vagy rádión továbbított jelentésekkel támogatták a harcokat. A ledobó helyeket a szárazföldi csapatok jelölték ki, amelyeket természetesen a közel-felderítő repülőgépek pilótái ismertek és ahol általában födi telepítésű rádiókat is elhelyeztek. A légi fényképezés sokszor nem sikerült, azonban így is értékes adatokat szolgáltatott, a megfigyelő először távbeszélőn, majd írásban is jelentést tett, amelyet rendszerint futárrepülőgép vitt az érdekelt parancsnokság részére,

- a távol-felderítő századok He-111-es és Do-215-ös típusú repülőgépekkel voltak felszerelve 1943-ig, amikor megkezdődött az átfegyverzés Ju-88-as típusra, amely repülőgép parancsnoka a felderítés eredményét azonnal képes volt jelenteni, rádión továbbítani az osztály-parancsnokságra, ahonnan a repülő dandár parancsnokságon keresztül került a jelentés az illetékes német parancsnokság vezetési központjába. Ezután kezdődött a fényképek kiértékelése, melyet külön ere kijelölt század végzett és futár repülőgép szállított az illetékes parancsnokságra. A Szovjetunió elleni háború során 60 000 folyóméter filmet hívott elő és 250 000 darab másolatot készített a kiértékelő század,