2.számú riport:

Dr. Szabó József nyá. vezérőrnaggyal, a egykori repülőfőnökkel

2.1 A katonai repülés magyarországi kezdeteiről

Magyarországon a katonai repülés kezdete az 1910-es évekre nyúlik vissza, hiszen Székely Mihály egy gyakorlat keretében végrehajtott sikeres felderítő repülés végrehajtása után, 1912-ben megkapta az 1-es számú tábori pilótajelvényt. Nem sokkal később, a bécsújhelyi pilótaiskola parancsnoka, Petróczy István, ugyancsak egy felderítő repülés eredményes végrehajtása után kapta meg a 2-es számú pilóta jelvényt. Ebben az időben, az Osztrák - Magyar monarchia hadseregében osztrákok és magyarok közösen vettek részt, amely a repülők tevékenységére is jellemző volt. 1914-ben kitört az első világháború, amelyben az első napoktól az Osztrák - Magyar monarchia hadseregének mintegy negyven repülőgépe és hetven repülőgép vezetője, köztük magyar vett részt. Később természetesen ez a mennyiség és létszám tovább növekedett, hiszen a repülőgép-gyárak a háború folyamán több, mint ötezer repülőgépet adtak át. A repülő századok számára is ez volt a jellemző, amelyek létszámarányait tekintve, közel fele-fele részben voltak magyarok és osztrákok, bele értve a parancsnoki állományt is. Ezzel elmondhatjuk, hogy a magyar katonai repülés bölcsője az Osztrák - Magyar monarchia hadserege volt. Az első világháború nagyon érdekes abból a szempontból is, hogy nem csak a katonai repülés kezdetét jelenti, hanem ebben a négy évben alakultak ki a repülő fegyvernemek. Így az első egy-két évben, mivel alapvetően csak felderítő repülésekre volt szükség létrejött a repülő felderítő fegyvernem. A felderítő repülők elleni harc szükségessége hozta létre a vadászrepülő fegyvernemet, majd a csapatok utánpótlásának megakadályozása a bombázó fegyvernem kialakulásához vezetett. A szárazföldön folyó harcnak a levegőből való támogatásának, gyors áttelepítésének, illetve a nagyobb távolságból való ellátásának és utánpótlásának, valamint a különböző futár feladatok végrehajtásának igénye a csata, a szállító és a kisegítő repülő fegyvernemek létrehozását tette szükségessé. Ez jellemző folyamat volt minden olyan országban, amelynek hadserege részt vett a háborúban és amelynek következménye volt ezen erők önálló szervezeteinek létrejötte is. Így például az Angol Királyi Repülő Hadtestből, a történelem folyamán elsőként alakult meg a Royal Air Force, az Angol Királyi Légierő. A szárazföldi és a haditengerészeti erők mellett harmadik haderőnemként elismerték a légierőt is, amely ettől kezdve már nem csak mint fegyvernem volt jelen a harcokban.

2.2 A Magyar Honvéd Királyi Légierőnek a második világháborút követő ujjászervezése és megszűntetése

A második világháborút követően 1948 végétől beszélhetünk a magyarországi légierő újjáalakulásáról, amelynek parancsnokai időrendi sorrendben Zalka András, Házy vezérőrnagy és Nádor Ferenc ezredes voltak. Magyarországon légierő 1957. április 15-ig létezett, mely időpont után létrehozták a Légvédelmi Csoportfőnökséget.

2.3 Dr. Szabó József nyá. vezérőrnagy repülő pályafutásának kezdete és folyamata

1947 nyarán újságfelhívás alapján jelentkezett, amelynek következő állomása az augusztusban tett sikeres felvételi vizsga, ami után ez év novemberének első napján vonult be a Kossuth Akadémiára, ahol még nem volt repülő osztály, hanem másfél hónapig a híradó osztályban kapott helyet. Repülő orvosi vizsgálatra a későbbiekben jelentkezett mintegy nyolcvan fő közül tízen feleltek meg és ez a tíz fő alkotta az akadémián az első, repülőgép vezetőkből álló osztályt. Ennek a csoportnak lett az osztályfőnöke Pálos Géza őrnagy, az egykori Kossuth Akadémia repülő tanulmányi vezetője. Az akadémiát 1949 március 11-én fejezte be, az előző év júniusában Mátyásföldön volt a repülő-kiképzés, ahol ugyancsak Pálos Géza volt a csoport gyakorlati kiképzéséért felelős elöljáró, illetve Gyenes János alezredes, repülőtér parancsnok engedélyével hajthatták végre az első egyedüli felszállást. Még ebben az évben Kecskemétre került, ahol folytatódott a repülő-kiképzés, amelynek befejezéséig Pálos Géza volt a kiképzés vezetője, aki később a megalakult Légierő Parancsnokság hadműveleti osztályvezetője lett. Szabó József vezérőrnagy úr még ebben az évben a Jak-9-es repülőgépre történő átképzés elméleti tanfolyamának sikeres befejezése után egy különleges, orosz nyelvi tanfolyamra került beiskolázásra, amelynek elvégzését követően 1950. novemberében került, a Moszkva melletti Monyinóban lévő Légierő Akadémiára. Az akadémiát 1955 májusában fejezte be, majd a Zrínyi Miklós Katonai Akadémia repülő tanszékén tanított másfél évig 1956. szeptemberétől a Légierő Parancsnokság Kiképzési osztályvezető helyettesként szolgált. Az 1958-as évtől ismét MiG-15-ös repülő-kiképzést folytatott, hiszen 1953-ban már Taszáron önállóan repülte ezt a típust, csak az akadémián töltött évek alatt nem repülhetett. Az első osztályú repülőgépvezető minősítését még 1949-ben kapta meg, 1959-ben Kecskemétre került repülő kiképzési központ parancsnok-helyettesnek, majd 1961-ben Veszprémbe helyezték hadosztály repülő-főnöknek.

A hadosztály parancsnok repülő helyettesi beosztás betöltésének lehetősége 1960 őszén merült fel, azonban ez később a szovjet mintára szerveződő honi légvédelmi szervezésnek megfelelően a repülő-főnöki beosztássá módosult. Ez nem parancsnoki, hanem fegyvernemi főnöki funkció volt, a híradó, rádió-technikai, légvédelmi rakéta és tüzér és egyéb fegyvernemi főnöki, szakágvezetői beosztásokhoz hasonlóan. Ez a beosztás is tulajdonképpen érzékeltette, hogy csupán Légvédelmi Csoportfőnökség, majd Országos Légvédelmi Parancsnokság létezett Magyarországon. A parancsnokság alárendeltségében tevékenykedő magasabbegység nevében ugyan több módosítás is történt, végül Repülő és Légvédelmi Parancsnokság volt, lényegében azonban légierő nem létezett. Ez alapvetően azért volt számomra zavaró, mert én mindig légierő párti voltam és szerettem volna, ha a világon mindenhol elfogadottaknak megfelelően Magyarországon is, illetve a Magyar Honvédségen belül is ez a helyzet maradt volna, illetve állt volna vissza. Erre csak 1997-ben nyílott újra lehetőség, annak ellenére, hogy több kísérletet is tettem 1990 óta a légierő elismerése és visszaállítása érdekében. Az 1991-es évben tettem konkrét javaslatot a honvédelmi miniszter úrnak a légierő parancsnokság, vagy a légierő vezérkar újbóli megalakítására, amelyre végül csak néhány éves késéssel kerülhetett sor.

A repülő-főnöki beosztásba történő kinevezésem évében kezdtem meg a MiG-21-es repülőgépre történő átképzésemet, az elméleti tanfolyam elvégzése és a kétkormányos gyakorló változaton történő első felszállásokat követően a MiG-15-ös típuson történő kiképzéshez hasonlóan elsőként 1961. április 17-én végrehajtottam első, egyedüli felszállásomat. A MiG-21F-13-as repülőgépek berepülésére Pápán került sor, ez a dátum számomra azért is nevezetes, mert ugyanebben az időben volt Gagarin első űrrepülése is. (Itt kampózik az öreg, vagy a dátumokat keverte össze a szalagon, szerintem azt ki kéne hagyni a szövegből és csak azt belevenni, amit leírtam)

Az első díszszemlén való részvételre ezzel a repülőgéppel 1962-ben került sor, ami azért volt problematikus, mert a résztvevő pilóták között volt olyan is, aki alig száz repült órával rendelkezett, és ebből maximum 10-12 órát repült csak a MiG-21F-13-al. Akkor én harminc órát repültem már ezzel a típussal és előtte is több száz repült órával rendelkeztem amiket különböző más repülőgépekkel, például MiG-15 és MiG-17-es típusokkal repültem addig. A díszszemle a kevés repült idővel való rendelkezés ellenére jól sikerült, egyébként a résztvevő repülő egység parancsnoka voltam. Ezt követően a Magyar Néphadseregben beindult egy "takarékossági" hullám, és az addigi százhúsz, évente előírt repült órát hetven/nyolcvan órára csökkentették. A további csökkentés megakadályozása érdekében jelentettem akkori parancsnokomnak, hogy "betervezték a katasztrófát", amiért felmentettek beosztásomból és a vezérkarhoz kerültem. A gyakorlati repülést nem folytathattam a továbbiakban, azonban nem szakadtam el teljesen a repüléstől, mert továbbra is az ezzel kapcsolatos ügyeket intéztem új beosztásomban is. A vezérkarnál 1972-ben kaptam olyan feladatot, hogy szervezzem meg a Magyar Néphadsereg Repülőfőnökség felállítását, amely munkát az akkori tudomány állása szerint igyekeztem is elvégezni és lényegében egy, a légierő parancsnoksághoz hasonló szervezetet hoztunk létre a Honvédelmi minisztériumon belül. Ezen a szervezeten belül helyet kapott minden fontosabb, a kiképzési, az ellátási és repülés-biztonsági, szabályzat-kiadási, a technikai beszerzési és javítási részleg, amely egy a haderőnemi parancsnoksághoz tartozik. A repülő-főnök kezében összpontosultak azok az anyagi eszközök, amelyek öt éven keresztül egy haderőnem működéséhez, tevékenységéhez szükségesek, csupán az önálló parancsnoki jogkör betöltéséhez szükséges kinevezések hiányoztak.

A Magyar Néphadsereg Repülőfőnöksége 1973 január 1-én kezdte meg tevékenységét, ahol tíz évig, mint első helyettes teljesítettem szolgálatot, majd 1983-ban a repülő-főnöki kinevezéssel vezérőrnaggyá léptettek elő. Ez a szervezet lényegében légierő parancsnoki szervezet volt, hiszen minden ami a repülő csapatokkal történt ettől a szervezettől indult el. Önálló parancsok kiadására azonban továbbra sem volt lehetőség, csak az OLP parancsában jelenhettek meg például a különböző kinevezések, jutalmazások és egyéb a tulajdonképpeni légierő repülő erőinek tevékenységét érintő intézkedések. Így volt ez, az 1988-as nyugállományba vonulásomig, az 1989-es évtől azonban már a rendszerváltás megkezdődött.