Dr. habil. Noszkay Erzsébet: A sakk – stratégiák, mint analógiák és
modellek;- a sakktanítás szerepe a menedzsertudatosság fejlesztésében
|
|
a közgazdaságtudomány kandidátusa, |
Már igen régóta foglalkozom a vezetői tudatossággal és elmélyítésnek
lehetőségeivel. Ezen belül is megemlíteném, a legizgalmasabb kérdések közül, az
ún. kulcsváltozók és tartalmuk meghatározásával, valamint az információs
bizonytalansággal kapcsolatos kérdéseket; - különös tekintettel a
válságmenedzselés alaphelyzeteire, amikor is az előbb említett a kérdéseknek és
a vezetői tudatosságnak is hatványozott szerepe van! Számomra nagyon izgalmas,
és egyben igazi kutatói „csemege” is, hogy vizsgálódásom „új útjának” analóg
modelljét egy kétezer éves múlttal bíró harci játék, a sakk elméletének
kutatási eredményeiben és annak a menedzsmentre kiterjeszthető, adaptív
felhasználásában leltem meg. Erre a lehetőségre rátalálni, két kiváló kutató
elmének, és számomra őszinte segítséget nyújtó kollégának, Dr. Kende György és
Dr. Seres György professzoroknak tartozom életre szóló köszönettel és őszinte
elismeréssel.
1. Bevezetés
Tulajdonképp már a számítógépek és első alkalmazásai óta egyre nyilvánvalóbb,
hogy az emberiség egy új korszak kialakulása előtt áll. Hiszen, addig, amíg a
számítógépesítést megelőző korszakok így, vagy úgy, de mindig a materiális
technológiákhoz voltak köthetők, addig az informatika térhódításával az
informatikai technológiák már nem az emberi izomerő kiteljesítéséről, vagy a
szűkös javak felhasználási módjairól, hanem az emberi agy teljesítményét kiterjesztő
technológiáról szól. Számos tanulmány és kutatási eredmény igyekszik bemutatni
(Nora - Minc-től, Masuda, Naisbitt-en át egészen Castells, Biegelbauer-ig, stb.),
hogy az új korszakban lépve, egyúttal olyan világba is lépünk, ahol akkora
korszakos váltásra van szükség (minden hátulütője dacára) amely biztos, hogy
minden eddigi szemléletet, paradigmát, kutatási módszert, modellt és megoldást
a fejetetejére állít, felülír.
Ennek az új korszaknak az egyik fő jellemzője, hogy soha nem
látott mértékben gyorsulnak fel a változások, s velük összefüggésben a
tudásnak, az ismertek elévülésének sebessége is egyre fokozódó. Tehát miközben
századunkban mind nagyobb értékkel bír az újdonságteremtő (a nehezebben
megszerezhető, rejtettebb komponensű) tudás, amely a hozzáadott érték
növelésében, a versenyképes előnyök megteremtésében egyre nagyobb jelentőséggel
vesz részt, a másik oldalról azzal is számolni kell, hogy ezeknek a
versenyképes tudásoknak a jellege, sőt a megszerzési módja, mi több
kockázatainak jellege is egészen mások. Pl. a tudás megszerzésben egyre nagyobb
jelentőséggel bír máris a hagyományos képzési rendszerek mellett, „lifelong learning”
követelményének jegyében, az egyéni tudásgyarapítás különféle formái (pl. tacit tudás bővítése kapcsán: a coaching,
vagy a különféle tudásmegosztó közösségek létrejötte, a megújuló mester - tanítvány
viszony, az ismeretek megszerzésében az e –learning,
az internet, stb.) , s e sokrétű tudásmegosztással és
termeléssel kapcsolatos új kockázatok közül – többek közt – az, hogy a
megszerzett tudás nem csak validált elemekkel gyarapodhat.
Miközben – s e kérdésben egyet kell érteni Velencei Jolán PhD
értekezésében (Velencei [2007]) foglalt, idevágó felismeréseivel – mindezzel a
jelenséggel meg kell tanulnunk együtt élni, hiszen ahol csak a biztos tudást
tartják elfogadhatónak, sohasem lehetnek élenjárók. Következésképp, nem csak le
kell mondanunk a hagyományos értelembe vett biztonságról, de ha lépést akarunk
tartani a változásokkal és az „élbolyba” akarunk maradni, eleve másképp kell tanulnunk,
felkészülnünk, és ezzel is mindinkább az un. validálási
képességünk fejlesztésére kell törekednünk. Mindehhez viszont másképp kell
gondolkodnunk, sőt más módon meghoznunk döntéseinket és másképp kell
cselekednünk is. Azonban erre csak olyan emberek képesek, akik egységben látják
az egészet, mint rendszert, s így benne az új tudás helyét is. Ebben a folyamatban
a tapasztalat szülte intuíció felértékelődik, és a modern döntéshozók azzal
válhatnak kiválóvá és sikerhordozóvá, ha tudják hol, miként gyarapíthatják
minél magasabb fokon tudásukat és azt is, hogy ezek milyen kombinációkban
építhetők be az üzleti döntésekbe (Velencei [2007]), s hogyan fejleszthetik
vele vezetői tudatosságukat. (Noszkay [1988].
Az új jelenségek logikus következményének tekinthető, hogy
napjainkban egyre nyilvánvalóbban fogalmazódnak meg, és a megoldás igényére -
reagálásképp - jelentkeznek, az új korszaknak a filozófiai, ismeretelméleti,
modellezési, megoldási út keresései, probléma-megoldási módszer
válaszkísérletei. Ennek jegyében nem meglepő, sőt azzal összefüggő, hogy közelmúltban
feltűnően élénk érdeklődés mutatkozik – többek közt - a sakk iránt.
- Egyfelől, az
oktatásban és a képzésben a sakkoktatás alkalmazása, mint az információfeldolgozásra,
a problémamegoldásra, a döntésekre képes - már egészen az ifjú életkorban jó
eséllyel alkalmazható - eredményes szakemberré való felkészítés lehetséges
terepét és eszközét.[i] Igaz, ebben már sok – sok éves
tapasztalat van, amelyek hasznosítása – új szempontok érvényesítése mellett-
újból aktuális. Szilágy Péter egyik tanulmánya szerint a pl. a FIDE (Nemzetközi
Sakkszövetség) torinói eszmecseréjén megállapították, hogy a sakk népszerűsítésében
az utánpótlás neveléséről fokozatosan a pedagógiai szempontokra tevődik át a
hangsúly. „A sakk hasznát a közoktatásban ma már mindinkább abban látják, hogy
előmozdítja a különböző tantárgyak elsajátítását, vagyis egészében a jövőre
készít elő” (Szilágyi Péter [2007] 31 old.)[ii], sőt - fűzi tovább gondolatait Szilágyi
- ha valakinek nincs annyi ideje a sakkal foglalkozni, hogy mesteri szintű
játékos váljék belőle, sakktanulmányai akkor is meghálálják a befektetett
erőfeszítéseket a mindennapok során. Hiszen - ahogy azt Szilágyi Péter (Szilágyi
[2007]) tanulmányában Vajnár Ilona tanárnő szavait
visszaidézve írja – a sakk olyan dolgokra is megtanít, ami önmagában is hasznos
a mindennapok során, így pl. arra, hogy tanulás nélkül nincs igazi fejlődés,
hogy nehéz vagy kritikus helyzetekből is ki lehet jutni, hiszen egyes
problémaszituációkra számos megoldást lehet találni. Következéskép nem szabad
semmit feladni az első sikertelenségnél, sőt a problémamegoldást ismételten
újra kell kezdeni.
- Másfelől egyre gyakrabban kerül előtérbe a sakk, mint
analógiás modell felhasználása különféle tudomány területeken. Szilágyi Péter
(Szilágyi [2007]) munkájában több kutató munkájából merítve bizonyítja, hogy a
sakk ilyen irányú felhasználása és megközelítése már viszonylag régóta
foglalkoztatja a különféle tudományterületek művelőit. (Csak néhányat nevet idézve
Szilágyi Péter munkájából pl. Seymour Papert, George A. Miller,
H. Simon, K. Anders Ericsson
és N. Charness, Mérő László, és még sokan mások).
Azonban – s ezt határozottan merem állítani - nem a véletlen, hogy a sakk
analógiák és - szimulációk hatalmas érdeklődést váltanak ki napjainkban. S nem
csak azért, mert az „utóbbi fél évszázad több olyan tudományos felfedezését
kapcsolja össze egymással, amelyek a sakk segítségével tisztázzák bizonyos
átlagon felüli problémafelismerő és - megoldó mechanizmusok titkát” (Szilágyi Péter
[2007] 19. old.), hanem azért is, mert a sakk stratégiák és analóg modelljei -
elfogadva a svéd Kuylenstierna és munkatársai
véleményét, akik tanulmányozva a sakkjáték törvényszerűségeit, komoly
eredményeket értek el a katonai sikerek körülményeinek feltárásában - és a
sakkal végzett kísérleteik egyéb területeken is érvényesek lehetnek. („…
feltéve, hogy elmélet kapcsolja össze őket a célhelyzettel, és ha szakítunk
azzal a felfogással, hogy az elvont laboratóriumi körülmények között kimunkált
következtetések kevésbé érvényesek a külvilágban, mint a terepviszonyok között
végzett kísérletek eredményeként születő megfigyelések” (Szilágyi Péter [2007]
41. old.).
Az előző gondolatok azt hiszem, érzékeltetik a sakk oktatásában és analóg modellként való tanulmányozásában rejlő általános lehetőségeket. A továbbiakban, munkámban azzal foglalkozom, hogy a sakk oktatásával és analógiás modellfelhasználásával milyen potenciális lehetőségeket és esélyeket remélek a vezetési - és menedzsmentképzés, valamint az üzletviteli problémamegoldások és üzleti döntések kapcsán.
2. A témafelvetés indokai és létjogosultsága az üzleti szféra menedzsmentjében és vezetésében
2.1 A sakk, mint lehetséges tantárgy szerepe az oktatásban, a képzésben
Mint arra a bevezetőben igyekeztem rámutatni, az új kor az élet
valamennyi területén újfajta filozófiai és szemléleti megközelítéseket, merőben
más megismerési és tanulási, de egészen más probléma megoldási-, és döntési
megközelítéseket, módszereket igényel. Meghatározóan azért, mert a változások,
és az állandó változásokkal születő új (sokszor bizonytalan tudáselemekkel is
tarkított) tudások annyira gyorsan jelentkeznek, hogy szinte állandóan
szembesülnünk kell olyan probléma megoldási- és döntési helyzetekkel, amelyekre
eddig nem voltunk, mi több nem is lehettünk felkészülve[iii].
Tehát, s ez egyre nyilvánvalóbbnak tűnik, a programozható eljárási
modellek és döntési módszerek „nagy” korszakának befellegzett és – különösen az
üzleti életre felkészítő felsőfokú képzésekben – emiatt mind fontosabbá válnak
az olyan gondolkodási- és tudásgyarapítási módok, amelyek a vezetői tudatosságot erősítik. Tehát azt
a készséget, hogy az un. programozhatatlan folyamatok kapcsán megjelenő
jeleknek értelmezhető jelentést legyenek képesek adni és megfelelő megoldásra,
döntésre[iv]
tudjanak jutni. Minderre felkészíteni a jövő szakembereit kétféle oldalról
megközelítve esélyes:
-
Az egyik, amely az általános készségfejlesztés oldaláról közelít és éppen olyan
tulajdonságokat erősít, amelyet már régóta és bizonyítottan tulajdoníthatunk a
sakknak. Hardicsay Péter egyik munkájában (Hardicsay [2004] 18.o.) pl. az alábbi, a sakk útján
megszerezhető, és az élet más területein jól felhasználható képességeket
sorolja fel:
•
akarat (a kudarc elviselése, feldolgozása, a
következtetések levonása, felkészülés az új feladatokra);
•
tartós és koncentrált figyelem, a figyelem megosztása;
•
az emlékezet fejlesztése;
•
gondolkodás, ítéletek, következtetési képesség;
•
reproduktív és produktív alkotó képzelet, tervezés,
kreativitás, gondolkodási képesség;
•
döntési képesség, ítélőképesség, határozottság,
bátorság;
•
rendszerszemléletű gondolkodás;
•
megfontoltság;
• helyzetmegítélés.
S mindehhez érdemes még hozzátennünk olyan fontos morális
hozadékokat is, miszerint a sakk megtanít, hogy az ellenfelet nem szabad lebecsülni, hogy a
vereséget el kell tudni viselni és a játékszabályokat kötelező módon be kell
tartani (Vajnár Ilona tanárnő szavait idézi
Szilágyi [2007]).
- A másik megközelítési mód, az, amely a tanítás-tanulás paradigmaváltásában a dinamikát, a folyamatelvűséget, a ciklikusság elvét követi, s amely elsajátítási módszereibe beépíti a tanulás szó kínai megfelelőjében rejlő kettőséget – állandó tanulmányozást és gyakorlást. S ami a lényeg, ezt nem akárhogy teszi, hanem úgy, hogy az képes megfelelő egyensúlyt teremteni az expilicit és az implicit tudás elsajátítása között[v]. S ott, ahol és amennyire lehet nem csak a hagyományos eszközökkel, hanem a megfelelő helyen és módon „beépített” informatikai és információs technológiák támogatásával is. (Ezen elsősorban nem a sokat szorgalmazott e -learning - megoldások kiterjesztését célszerű csak érteni, inkább annak egyéb, nem csak az elsajátítás elvén nyugvó, szolgáltatásokkal kiegészített rendszerét.)
A fentiekben feltárt
megközelítések napjainkra azért válnak különleges jelentőségűvé, mert az
új kor üzleti szereplői (jelzem nem csak az üzleti szereplőkre igaz ez) közül
azok, akik maguk is rájöttek és azonosulni tudnak „Az átlagos tevékenységeknek
és szereplőknek „befellegzett”…”[vi], megállapítás
igazságával, tudatosan törekedni fognak arra, hogy másként (és nem csak
egyszerű ismeretszerzéssel) is gyarapítsák majd tudásukat. A legnagyobb
különbség a klasszikus (statikus ismeretalapú) elsajátítással szemben, hogy
korszerű „tudásgyarapítók” un. dinamikus tudásgyarapításra, kognitív sémáikra
épített mentális modelljeik[vii]
bővítésére, helyezik a hangsúlyt. Azaz saját kognitív sémáikat[viii]
sokszor teljesen más – látszólag egymással semmi összefüggést nem mutató
dolgok, jelenségek összekötésével[ix] is -
bővítve, válogatva teszik, s ami még ennél is fontosabb hasznosítják, azt, hogy
újabb és újabb - a hozzáadott érték termelésben hasznosítható - megoldási
kombinációkat hozzanak létre. Tökéletesen ideilleszkedő Seymour Papert amerikai professzor, azon megállapítása,
amelyet a sakkal kapcsolatos megfigyelései alapján tett: „Bármely dolog könnyen
megtanulható, ha összhangba hozzuk saját modelljeinkkel… Az, hogy az egyén mit
tud megtanulni, attól függ, milyen modellek vannak a birtokában.”(idézi
Szilágyi [2007] 29. old.)
Egyébként úgy gondolom – mivel a jelenség megállíthatatlanul máris jelen van és független a különféle képzési rendszerek viszonyulásától – szerencsésebb volna, ha a felsőoktatás élére állna, s nem utána kullogna a kor követelményeinek. Annál is inkább, mivel az élethosszig tartó tanulás elve megfelelő igényszintjének fenntartása másképp gyakorlatilag elképzelhetetlen. (Nagyon érdekes és megszívlelendő sakk analógiás hipotézist fogalmaz meg ezzel kapcsolatban Hardicsay Péter: „Az élethosszig tartó tanulás elve által javasolt folyamatos önképzés együttmozog a sakkbéli állás megítéléssel, mely folyamatosan fejlődik. A teljesítő képes-, alkalmazható tudás megszerzésére irányuló képzés és önképzés leggazdaságosabb módja a sakkbéli állásmegítélés fejlesztése.” (Hardicsay [2007] http://drseres.com/sakk/eloadas.htm)
2.2 Sakk analógiák és modellek hasznosítása az üzletviteli menedzsment és - vezetésfejlesztés területén
Az üzleti élet döntéshozói, a vezetők és menedzserek nem kerülhetik meg a tudástársadalom által velük szemben támasztott követelményeit, illetve a beköszöntő az új kor jellegzetességeiből következő sajátos feltételeket és körülményeket. Anélkül, hogy valamennyi új körülményt végig vennénk, kettőt – a legmeghatározóbbak közül – feltétlenül érdemes kiemelni:
a) Új korszak – új igények - új helyzetek
Az új korszak egyik legfőbb jellemzője - ahogy erre Riddersträle és Nordström: „Fanky bussines A tehetség táncoltatja a tőkét” c. munkájukban is rámutatnak - a kérdések és problémák annyira differenciálódnak, ami miatt egyre kevésbé esélyes, hogy az univerzális válaszok elégségeseknek bizonyuljanak („A sokféleség győzedelmeskedett” ;- hirdetik fennen (Riddersträle és Nordström [2001] 37.old). Mindebből az következik, hogy a döntési helyzetek is egyre bonyolultabbá válnak, s gyakran az igazán érdemi helyzetek által igényelt döntések is egyre kevésbé strukturálhatók.
(Az alábbi ábra a döntési alaptípusokat a döntési helyzetek feltételeit mutatja be.)
Tipikus vezetői döntési
helyzetek – tipikus döntési feltételek
Forrás: Sántáné – Tóth E. – Biró M. – Kő A.- Lovrics
L. [2008]
b) Új korszak – új problémák - új megoldások
A másik fontos jellemző, hogy a hozzáadott érték növelésével, a versenyképes előnyök megteremtésével összefüggésben az un. tacit tudás, s vele együtt az intellektuális tőkegazdálkodás jelentősége felértékelődik. Ez merőben új vezetési kihívásokat, nagyon összetett problémaérzékelést és reagálást igényel. Nemcsak abban az értelemben, hogy mert ezen túl másképp kell vezetni, az emberi tőkével bánni, de abban az értelemben is, hogy teljesen másképp kell pl. az intellektuális tőkét mérni, azzal gazdálkodni, a hagyományos erőforrásokkal újszerű - a vállalatot sikerre vivő – kombinációk lehetőségeit felismerni, stb.
Ezek teljesen új helyzetek, s az új lehetőségek megértése, megteremtése pedig – amelyre már bevezető gondolataimban is igyekeztem felhívni a figyelmet - kifejezetten igényli az intuíciót, a kombinatív megoldások keresésére alkalmas gondolkodásmódot. Hiszen, ahogy ezt döntéstámogatásról szóló legújabb műben is olvashatjuk az intuitívan gondolkodók:
„ ….képzelőerejükre támaszkodnak, így aztán olyan megoldásokra is eljuthatnak, amelyeket deduktív következetéssel nem tudnának kihozni. A dolgokat egységbe foglaló, szintetizáló képességük okán képesek a vizsgált helyzet elemeit összekapcsolni, ezáltal új megoldásokra találni.” Sántáné – Tóth E. – Biró M. – Kő A.- Lovrics L. [2008] 41. old.)”
A fenti újszerű problémák nagyvonalú jellemzése után térjünk
rá arra, miként jutottam el és milyen új eredményeket remélek a sakk analógiák
alkalmazásától az új kor sikeres menedzsment- és vezetői helyzetek jobb
megértése, problémamegoldásai, a mind nélkülözhetetlenebbé váló vezetői
tudatosság fokozása területén.
A vállalatok egészséges és beteg megnyilvánulásait, diagnosztizálásának módjait, a sikerre vivő vezetés és menedzsment titkait 36 éve kutatóként vizsgálom, és gyakorló tanácsadóként gyűjtöm az idevonatkozó tapasztalataimat. Ezen belül is kitüntetett jelentőséggel kezeltem mindig - de most egy másik oldalról megközelítve - a vezetői tudatosság kérdését. Ez a téma már az első, vezetési rendszerekkel kapcsolatos kutatásaim óta foglalkozat[x].
De igazán aktuálissá, korunk felgyorsult és „virtualizálódó” üzleti világában való, gyors helyzetmegítélés, és a sikerre vivő megoldások vizualizáláshoz elengedhetetlen, („ …a figyelem megosztása csak viszonylagosan összekapcsolt objektumok között, a dinamikus helyzetek iránti érzékenység, szemlélődő beállítottság, az intellektuális fejlettség magas foká”[xi]- t tételező) vezetői képességek sajátságos kombinációiban megnyilvánuló, azonnali vezetői döntések igényei tették. Ugyanakkor már jó ideje nyilvánvaló a számomra, az is, hogy épp úgy a vezetők, menedzserek szakmai felkészítésben, mint mindennapos munkájukat megújító szemléletváltáshoz, új analógiák és modellek kellenek, amelyek kapcsán a hagyományos megközelítések mit sem érnek. Hiszen az új korszak üzleti jelenségeinek kezeléséhez „fejetetejére” kell állítani minden eddigit, beleértve az eddigi kognitív sémáinkat, modelljeinket, megoldási módszereinket. Azonban a menedzsment és a vezetés egész területére igaz Velencei Jolán megállapítása: „A tudásháttér fogalmai a normál (saját megjegyzésem,értsd alatta: hagyományos) korszakra vonatkoznak. A lényeges változás a tegnap és a ma között a tudásmegosztás jelenti.” (Velencei [2007] 15. old.) Ennek a lényeges változásnak a megtörténtét segítően van szükség, tehát olyan, teljesen más területről hozott, de ugyanakkor jól tanulmányozható és érzékletes metaforákra, modellekre, stb., amelyek épp a más területről való származása okán, s azok újszerű felhasználásával, hasznosulásával segítik az új kor „másságának” feltárását, miközben a vele kapcsolatos menedzsment-, és vezetői problémamegoldásokhoz analógiáikkal szolgálhatnak. Ezekben a kérdésekben előrelépést, tehát vizsgálódásaim „új útjának” elméleti alapját és egyben analóg modelljét, a kétezer éves múlttal bíró sakk elméletének, kutatási eredményeinek és annak a vezetésre és a menedzsmentre kiterjeszthető, adaptív felhasználásától (is) remélem. Ehhez a megközelítéshez Lasker, egykori matematikából és filozófiából is jeleskedő, sakkvilágbajnok megállapítása is bátorít minket (miszerint a filozófia és a logika, a gazdaságtan és a vezetéstudomány, a matematika és az informatika területén hatékonyan kiaknázhatók a sakkban rejlő módszertani lehetőségek). De komolyabb sakk analógiákat remélhetünk azoktól a sakk kutatásoktól, amelyeket, a közel múltban Magyarországon, a hadtudományi területén, a sakkozó múlttal is rendelkező, Dr. Kende György professzor (Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem) kezdeményezett, együttműködésben Dr. Seres György professzorral (Kende - Seres [2006])[xii]. Kutatásukat összefüggésbe hozták a világban igen nagy figyelmet kiváltó, két jelentős – szintén a hadászattal kapcsolatos – és a sakk kutatásban igen érdekes eredményekre jutó, svéd Jan Kuylenstierne[xiii] vezette, ill. az ausztrál Jason Scholz[xiv] nevével fémjelzett műhelyek (a sakk és háború összefüggéseinek vizsgálata, számítógépes informatikai és matematikai módszerek alkalmazásával) munkái .
Az említett kutatók, és az ugyanezt vizsgáló potenciális partnerek, kutatási alapjai mögött természetesen az a - közel sem új – felismerés áll, hogy a sakk és a hadtudomány, valamint a sakk és a képességfejlesztés, sőt a személyiségfejlesztés lehetőségei között összefüggés létezik. A téma mélyebb kutatásának aktualitását a hadászatban is, az új korszakkal beköszöntő gyors - a sakk kifejezésével élve - „állásmegítélési” és döntési kényszerek hívták életre, míg kutatásának héttér lehetőségét az informatikai-, és információtechnológiai fejlettség kínálja.
Fontos leszögezni, hogy
az előbb említett hadikutatások közül egyik sem játszmaelemzéssel foglalkozik,
hanem – többek közt - az un. „mélytervezésben” alapvető kulcsváltozók és tartalmuk
vizsgálatával, míg a másik az információs bizonytalansággal.
Hogyan is hasznosítható
a sakk az üzleti problémamegoldás számára akár analógiák és metaforikus példák
szintjén?! Bár még épp csak elején tartok a vonatkozó kutatásaimban, amelyeket
a ZMNE Dr. Kende György által vezetett, a témában indított műhely keretében
végzek (az eddig elért sakk analógiás hadi kutatások, üzleti viszonyokra
alkalmazása céljából), de máris mindkét irányt (a sakknak az oktatásában – így
a felsőoktatásban is – intuitív- és kognitív készség fejlesztésre való –
hasznosítását) ígéretesnek tartom.
Az előbbiekben már sok
oldalról végig jártuk az utóbb említett képzésben való alkalmazás által
kifejleszthető - a fejlődő képességekben jól mérhető[xv] -
hozadékait. Most tekintsünk bele a sakk analógiás modellfelhasználás
lehetőségeibe. Az alábbi ábrán látható, hogy miként is fejlődik a vezetői
(tulajdonképp bármilyen emberi) tudatosság, amely a mind bonyolultabb döntések
meghozatalában manifesztálódik.
1. ábra A vezetői tudatosság
kialakulásnak modellje
Az 1. ábra ugyanazt a fejődési utat példázza, amelyet az
ember, az egyszerű kezdőtől, a haladón, a szakértőn át egészen – ha egyébként
képes és alkalmas rá – a nagymesterig bejár. A vonatkozó fejlődési fokozatok
egymásra épülése, de főképp az egyikből a másikba való átmenet minőségi
ugrásainak körülményei, feltételei már nagyon régóta foglalkozatnak sok –sok,
főképp a pszichológus, illetve a döntéstudományokkal foglalkozó kutatót. Így
jutottak el a metakognícióig[xvi],
amelynek szerepe az, „…..hogy a szakértővé válás útján segítse egyes
gondolkodási folyamataink automatizálódását. Ez úgy lehetséges, hogy néhányszor
önmagunk számára tudatossá teszünk egy-egy gondolkodási lépést, lehetővé téve
azt, hogy gyakorlás révén az majd automatizálódjon”.
(Csíkos [2007] http://drseres.com/sakk/presentations/hadmernok/htm/csikos.htm
Ugyan a magam részéről nem tartozom egyik körbe sem, tehát nem hivatásszerűen foglakoztat a kérdés, de a nagymesterek „titka” (hiszen az előbbi fokozatokkal leírható fejlődési fázis minden szakmára érvényes) mindig is érdekelt. Köszönhetően a kérdéssel hivatásszerűen ezzel foglalkozóknak, ma már, igen sok minden tudható. Mérő László szavaival élve pl. hogy a haladóra jellemző, hogy „tudja, mit nem tud”, a szakértő „tudja, hogy mit tud és honnan”, míg a nagymester „tudja mi a helyes, de nem tudja honnan.” (Mérő [2007] http://drseres.com/sakk/eloadas.htm)
Tulajdonképp mindkét
oldalról, feltettem a kérdést, tehát
-
egyfelől, fejleszthetünk-
e úgy bárkit is (természetesen ez e felvetés nálam mindig a vezetés és
menedzsment, üzleti tanácsadó szakterület szempontjából volt kérdés), hogy az
akár eljuthasson a nagymester szintig;
-
másfelől (és az
élettapasztalataim egyre inkább erről győztek meg) ha csak az un. szakértői
szintig; - mivel a nagymesteri szinthez más is kell, akkor mi az a „más”?!
a) Fejlődés a kezdőtől a szakemberig….
Tekintsük először az első kérdést! 1993-ban egy új (nappali képzésben megvalósuló menedzser) szak kapcsán láttam elérkezettnek az időt, hogy a problémával módszertani szinten kezdjek el foglalkozni. (Gondoljunk arra, hogy érettségi után úgy kellett a menedzser pályára felkészíteni hallgatókat, hogy többségük a vállalatot szinte még kívülről is alig láttak, miközben a vállalat életét befolyásoló döntésekre, beavatkozásokra kellett őket felkészíteni, s ez még akkor így igaz, ha természetesen a legtöbbjük asszisztensként kezdte vonatkozó pályafutását.) Ekkor dolgoztam ki egy komplex (az O& TUMEN)[xvii], oktatási célú tudásmenedzselési modellt és módszert, amelynek állandó (immár 15 éve tartó!) továbbfejlesztése alatt szerzett tapasztalataim alapján - állítom - sikerült az előbb felvetett problémához közelebb jutnom. Miután a módszer részletesen megismerhető, mindössze egy –két dolgot emelnék ki:
ad.1. A szakértői problémamegoldó szintre elvben, a kitartó és szorgalmas, szakmájában elmélyülni hajlandó átlag képességű ember is felhozható, azonban ha a későbbi nagymesteri „marsall bot”- ra is esélyessé kívánjuk tenni, azt csak az alábbi hármas, együttes súllyal való kezelésével tehetjük (ui. nincs problémamegoldó tudás, ha nem alapozzák meg tárgyi tudással és soha nem teljesedhet ki a kettő, ha ahhoz nem párosul megfelelő és stabil erkölcsi értékenddel. (Ezért az alábbi képlet, ill. „képletes” szorzat!)
Szakmai ismeret (explicit tárgyi tudás) X problémamegoldó tudás (rejtett, képességalapú, implicit tudás) X értékek
ad. 2. A képzésben az alábbi ciklikusság[xviii] – a rendszerszemléletben modellezett, illetve egymásra épülő, és egyre magasabb szintet jelentő menedzserkompetenciák mentén történő - érvényesítése a célravezető:
2.
ábra
ad. 3. Mindezek együttesén belül alapvető - az önfejlődést és egyéni gyakorlást is lehetővé tevő - mikro vállalkozás, mint a megalapításától a sokrétű manifeszt beavatkozásra és „materiális” gyakorlásra is alkalmas terep. Ui. ez teszi lehetővé, hogy kialakulhassanak a hallgatók, vállalkozói én-tudatát meghatározó, illetve a későbbi vezetői - ill. menedzser-tudatosságának nélkülözhetetlen fundamentumát képező kognitív sémái és problémamegoldó modelljei.
b.) A vezetés és
tanácsadás nagymesteri talányai
A legmeghatározóbb - s a saját és mások munkamódszereiből fakadó megfigyelésem – hasonlatos ahhoz, ahogy a sakkmesterek is kezelik a nagymennyiségű információikat, s amely H. Simon (bővebben ld. Simon, H. A. - Chase, W. G. [1973]) szerint az információs hierarchiát un. chunkokra (a vállalati diagnosztikai és válságkezelési praxisban magam részéről ezeket a vállalati átvilágítás információs hierarchiájából összeálló, akár gráfokkal is modellezhető, objektumoknak nevezem) való darabolásával old meg. Ezek segítik – persze egyéb más, bonyolult válogatási mechanizmusok működése mellett – pl. akár un. szomatikus markerek (másodlagos emóciók) útján a ténylegesen számításba jöhető alternatívák kiválasztását. Az összetett, sokszor ma még megmagyarázhatatlan mechanizmusok senkit se tévesszenek meg, ui. az előbb említett mechanizmusok kialakulása nem remélhető, ha mindezt egy kemény szakmai felkészítés nem előz meg. Ebben tapasztalataim okán tökéletesen egyet értek Csíkos Csabával, aki minderről azt írja: „Az állítjuk tehát, hogy a megfelelően működő képességek, és a hosszú tanulási folyamatban elsajátított ismeretek együtteseként létrejövő szakértői gondolkodási sémák jelentős erőforrásokat szabadítanak fel a gondolkodás meta-szintű összetevői számára.”
(Csíkos [2007] http://drseres.com/sakk/presentations/hadmernok/htm/csikos.htm)
A másik – szintén tapasztalati úton nyert megfigyelés – a nagymesterek, bármilyen szakterület művelői is legyenek, ha valamilyen ok folytán összehozza őket a sors, bámulatos sebességgel rátalálva, olyan közös platformon (egyfajta „metanyelven”) képesek gondolatokat cserélni, amelyekkel szinte „félszavakból” értik egymást, de nem csak értik, hanem segíthetik is egymás problémamegoldását.[xix] Ez szintén bátorító és érdemesítő lehet, hogy az új kor menedzsment és vezetői dilemmái okán a kétezer éves múlttal bíró harci játék – a sakk - alkalmazói kutatási eredményeit, a menedzsmentre kiterjeszthető, adaptív felhasználásával is segítsük.
Irodalomjegyzék
[1]. Duró Zsuzsa (2007): A sakk képességfejlesztő hatásának
vizsgálata Új Pedagógiai Szemle 9. sz.
[2]. Csíkos Csaba
(2007): Metakogníció. A tudásra vonatkozó tudás
pedagógiája. Műszaki Könyvkiadó, Bp.
[3]. Csíkos Csaba
(2008): A sakkozás, mint a kezdő-szakértő problematika
vizsgálatának terepe
[4]. http://drseres.com/sakk/presentations/hadmernok/htm/csikos.htm
[5]. Hardicsay Péter (2004): Miért gondolkodik másként a
sakkozó? Spirál Könyvkiadó, Bp.
[6]. Kende
György (2006): A sakk mint hadijáték és a képességfejlesztés eszköze Hadtudomány
1.sz.
[7]. (Angolul
megjelent: http://www.chessville.com/misc/ChessAsMartialGame.htm
[8]. Kende
György - Seres György (2006) : Use of chess in military education New
Challenges
[9]. http://www.drseres.com/publik/pdf/use_of_chess.pdf
[10].
Mérő László (1994): Észjárások - A racionális
gondolkodás korlátai és a mesterséges intelligencia HypoTEX
Kiadó, Bp.
[11].
Mérő László (2007): A sakk, mint kompetenciamodell –
pszichológiai kísérletek sakkozókkal http://drseres.com/sakk/eloadas.htm
[12].
Noszkay Erzsébet (1988): Egészséges vagy beteg - A
vállalat diagnosztikai modellje. KJK Bp.
[13].
Noszkay Erzsébet (2007) Új utak, új módszertani
megoldások a felsőoktatásban - O & TUMEN, a kompetenciaalapú képzés
tudásmenedzselési módszere. Vezetéstudomány,
2006. 10. sz.
[14].
Riddersträle J. - Nordström K. (2001): Fuky
business A tehetség táncoltatja a tőkét KJK
Bp.
[15].
Simon, H. A., és Chase, W. G. (1973): Skill in chess. American Scientist
[16].
Sántáné – Tóth E. – Biró M. – Kő A.- Lovrics L. (2008): Döntéstámogató rendszerek Panem GazdaságInformatika Bp.
[17].
Szilágyi Péter (2007): Állomások és mérföldkövek - A
sakk képességfejlesztő hatásainak kutatása külföldön és Magyarországon Új
Pedagógiai Szemle, 6. sz.
[18]. Velencei Jolán (2007): Az üzleti döntéshozó tudásmegosztása az e-korszakban (PhD Értekezés) Bp.