A különböző haditechnikai eszközök és rendszerek összehasonlítása komoly erőfeszítést és elemző munkát kíván, különösen akkor, ha a vizsgálandó objektumok összemérhetően jó paraméterekkel rendelkeznek. Igaz ez a tábori tüzérség tűzvezető rendszereire is. Ennek legfontosabb oka az, hogy a tüzérségi rendszerek alrendszerekből, míg maguk az alrendszerek különböző, önmagukban is összetett, számos jellemzővel rendelkező eszközökből (pl. számítógép, híradóeszközök, girotájoló, navigációs berendezés, stb.) állnak.

A mai korszerű tűzvezető rendszerek igen összetettek, általánosan fogalmazva felépítésük az alábbi: egy központi informatikai és kommunikációs rendszer, amelyhez a felderítő alrendszerek, a nemzeti (és szövetségi) összfegyvernemi rendszerekhez való csatlakozás alrendszerei, valamint a tűzeszközök alrendszerei illeszkednek. Ez a felépítés jellemez, többek között, olyan eltérő hagyományokon és fejlesztési koncepciókon alapuló rendszereket, mint pl. a német Adler és az orosz Kapusztnyik-B rendszer. Minthogy az alrendszerek önmaguk is számos önálló és bonyolult eszközből állnak, teljeskörű összehasonlításuk valószínűleg több száz paraméter kezelésével járna – egy ilyen feladat megoldása igen jelentős erőket igényelne, és várhatóan nem könnyen áttekinthető eredményeket hozna. E bonyolult megközelítés ellenpólusa az álláspont, amit Bailey dandártábornok, az Egyesült Királyság Királyi Tüzérségének igazgatója így fogalmaz meg: „…egy tüzérségi rendszer hatékonyságát a rendszer leggyengébb eleme határozza meg.” Ez egy egyszerű és egészséges, de alapvetően gyakorlati szemléletmód, ami csupán minőségi értékelést ad mennyiségi mutatók nélkül.

A fentiekből látható, hogy tüzérségi tűzvezető rendszerek minőségi és mennyiségi mutatókon alapuló összehasonlítása a vizsgálandó objektumok és tulajdonságok számossága és összetettsége miatt megfelelő kutatási módszerek alkalmazását igénylő feladat. Ezt a feladatot a rendszerek fő jellemzőinek kiválasztásával, áttekinthető táblázatok szerkesztésével, továbbá alkalmas összehasonlítási módszerek felkutatásával célszerű elvégezni az alábbiak szerint.

A vizsgálatok célja az, hogy tűzvezetési rendszereket hasonlítsak össze. A tűzvezető rendszerekre teljes mértékben megfelelőnek tűnik a számos ismert rendszer-meghatározás közül az a definíció, hogy „a rendszer egymással kölcsönös kapcsolatban álló dolgok meghatározott együttese”. A tűzvezető rendszerek összehasonlítására alkalmas módszerek kutatása során a komplex rendszerek olyan összemérési módszereit vizsgáljuk, amelyek alkalmasak a feladat megoldására. A tűzvezető rendszerek komplex, bonyolultan összetett rendszerek, amelyek összehasonlítását tulajdonságaik egyidejű minősítésével célszerű elvégezni.

Az összehasonlítás elvégzéséhez meg kell határoznunk a rendszerek vizsgálandó tulajdonságait, azaz az értékelési tényezőket. Ezeket a tényezőket a táblázat-párok tartalmazzák. Az első táblázat-pár az Árpád rendszer korszerűségét vizsgálja a Varsói Szerződés időszakában, a második pedig az Árpád M1 rendszer rendszert vizsgálja a NATO csatlakozás időszakában. Mindkét táblázat-pár felépítése azonos, a 1-12. pontok a harcászati jellemzőket, a 13-26. pontok a műszaki jellemzőket mutatják. A műszaki jellemzők szoros összefüggésben vannak a harcászati jellemzőkkel, vagy másképpen, hogy a műszaki jellemzőkből milyen harcászati jellemzők következnek.

Természetesen felmerül a kérdés, hogy a rendszerek összehasonlítása miért éppen a táblázatban szereplő 12 harcászati jellemző, mint értékelési tényező alapján történik. Ennek indoklása a következő. A tüzérség tüzével szemben támasztott 2 alapvető követelmény az, hogy időbeni legyen és hatásos. A tüzérségi eljárásokra vonatkozó NATO szabvány a megfelelő tűzvezetési eljárások alkalmazásának célját az alábbi módon határozza meg: „A NATO erők közötti, a NATO tüzérségre vonatkozó eljárások részletezése abból a célból, hogy a manőver erők időbeni és hatásos tűztámogatást kapjanak.” Az időbeniség követelményét az 1. sz. jellemző, a reakcióidő mutatja. Belátható az is, hogy egy tüzérosztály tüze annál hatásosabb, minél nagyobb az osztályhoz tartozó ütegek száma (2. sz. jellemző), illetve minél nagyobb az ütegben lévő lövegek száma (3. sz. jellemző). Hatásos tűz vezetéséhez megfelelő felderítési képesség (4. sz. jellemző), továbbá a lőelemek megfelelő pontosságú meghatározása (7. sz. jellemző) szükséges. Ütegkötelékben való alkalmazás esetén a hatásosság függvénye az automatizált tűzvezetés lehetőségének (6. sz. jellemző).

Általános harcászati elvárás a túlélőképesség (5. sz. jellemző), a vezetés rejtettsége (8. sz. jellemző), továbbá a téves, esetleg saját erőkre irányuló tűzkiváltás elkerülése (10. sz. jellemző). Szintén elvárás a tűzvezetés folyamatának dokumentálása (9. sz. jellemző) az események rögzítése, későbbi elemzése, a tapasztalatok levonása és a kiképzés javítása céljából. Az általános elvekből adódó elvárás a nemzeti összfegyvernemi vezetési rendszerekkel (11. sz. jellemző), valamint az adott szövetségi rendszer erőivel (12. sz. jellemző) való együttműködés képessége.

A fenti 12 jellemző, mint értékelési tényező jól kezelhető, és áttekinthető módon lehetővé teszi a tűzvezető rendszerek elegendő pontosságú összehasonlítását.

A táblázatokban foglalt harcászati jellemzők nem tartalmazzák a tűzvezető rendszerek által vezetett lövegek (tűzeszközök) paramétereit, mert a korszerű tűzvezető rendszerek invariánsak a tűzeszközök vonatkozásában: képesek bármilyen tűzeszköz (ágyuk, tarackok, sorozatvetők, stb.) tüzét vezetni.

A Varsói Szerződés időszakában a tagállamok közül Magyarország mellett csak a Szovjetunió rendelkezett saját fejlesztésű automatizált tüzérségi tűzvezető rendszerekkel – ezért az alábbiakban az Árpád rendszert a szovjet 1V12 Masina és az 1V12M Falcet rendszerrel hasonlítom össze. Emellett az Árpád korszerűségét a Varsói Szerződés időszakában NATO környezetben is megítélem. A NATO országok 1980-as évek közepén meglévő rendszerei, az amerikai Tacfire^,, a nyugatnémet Adler^, és a francia Atila^,, lényegében azonos paraméterekkel voltak jellemezhetők. Választásom elsősorban azért esett a francia rendszerre, mert ez volt az első európai automatizált tüzérségi tűzvezetési rendszer. Másodsorban szempont volt az is, hogy a NATO országoknak a Varsói Szerződéstől számos tekintetben eltérő szervezetű rendszerei közül a 3-6 ütegből álló Atila tüzérezred és a 3 üteges Árpád tüzérosztály jól összehasonlíthatónak bizonyult.

Az Atila rendszert (Automatisation de Tir de l’Artillerie, azaz a tüzérség tüzének automatizálása) az alábbiakban röviden áttekintjük.

Az Atila egy olyan tüzérségi automatizálási rendszer, amely 3 alapvetően fontos harcászati követelményt teljesít:

Az Atila rendszer tetszés szerint konfigurálható önálló üteg, osztály, ezred, vagy 18 ütegből álló tüzércsoport tüzének vezetésére.

Az automatizálási eszközök 2 különböző páncélozott harcjárműbe kerültek beépítésre, és ennek megfelelően 2 különböző igényt teljesítenek: az AMX-10 PCH SAL típusú harcjármű a parancsnoki (harcászati) vezetési pont, míg az AMX-10 PCH SAF típusú harcjármű a számítási feladatok végrehajtására szolgáló technikai vezetési pont. A fenti harcjárművek tartják a kapcsolatot az előretolt figyelőkkel, feldolgozzák az előretolt figyelők adatátviteli berendezésein keresztül vett felderítési, célmegfigyelési, tűzhelyesbítési adatokat, majd a kiszámított lőelemeket továbbítják a lövegek lövegindikátoraira.

A fenti feladatokhoz 3 különböző rendeltetésű számítástechnikai eszközt alkalmaznak: tűzvezető számítógépet a vezetési pontokon, adatátviteli berendezést az előretolt figyelők terepszakaszán, valamint a tűzparancsok megjelenítésére szolgáló kijelzőket a lövegeknél. A rendszer olyan kiegészítő eszközökkel is rendelkezik, mint a Sirocco meteorológiai állomás, a Miradop lövedék kezdősebességmérő berendezés, és a Ratac felderítő lokátor. A rendszer további fontos kiegészítő eszközei: a felderítést szolgáló binokuláris figyelőműszer, nappali és éjszakai csatornával rendelkező lézertávmérő, navigációs berendezés, giroteodolit, és nyomtatóberendezés.

Az összehasonlítást a szakértői rendszerek bemutatott & módszereivel végeztük el. A sorrend: Atila→Árpád→Falcet→Masina. Az egyes rendszerek közük az Atila és az Árpád „nagyon jó”, míg a Falcet és a Masina „nem kielégítő” értékelést kap. A egyes pontértékek között a különbségek jelentősek, tehát az összehasonlítás eredménye teljesen egyértelmű.

Összességében az 1986-ban rendszeresített Árpád elsősorban számítástechnikai és automatizálási megoldásaiból következően lényegesen jobb harcászati jellemzőkkel rendelkezett, mint az 1974-ben rendszeresített Masina és az 1988-ban kifejlesztett Falcet, ugyanakkor kismértékben, csupán a felderítő eszközök tekintetében maradt el az 1978-ban rendszeresített Atila mögött.

Az Árpád M1 korszerűségének megítéléséhez két különböző katonai és tüzérségi hagyományokon alapuló, az 1990-es években kifejlesztett, igen jó paraméterekkel jellemezhető rendszert választunk: az orosz Kapusztnyik-B^, és a német Adler rendszert. Az összehasonlítást az előzőekhez hasonló módszerrel végeztük el. A sorrend Adler→ Kapusztnyik-B→Árpád M1. Az Adler és a Kapusztnyik-B „nagyon jó” értékelést, az Árpád M1 pedig „jó” értékelést kap.

Összességében, az Árpád M1 a harcászati jellemzők többsége terén az összehasonlított 2 rendszerhez hasonló paraméterekkel rendelkezik. Ugyanakkor, az Árpád M1 a felderítő eszközök vonatkozásában lényegesen elmarad mindkét rendszer mögött, továbbá nem képes más NATO rendszerekkel együttműködni. Az Árpád M1 szintén nem képes a nemzeti (magyar) összfegyvernemi automatizált vezetési rendszerrel együttműködni, mert ilyen rendszer a magyar haderőben jelenleg nincs.

? Feladat a BSc és MSc hallgatók részére:

Kutasson fel az Árpád rendszer fejlesztésével, vagy alkalmazásával összefüggő - a tananyag irodalomjegyzékében nem szereplő - publikációt. Az eredményt küldje meg a kpluszf@zmne.hu e-mail címre.

? Feladat a PhD hallgatók részére:

Kutasson fel néhány, az Árpád rendszer fejlesztésével, vagy alkalmazásával összefüggő - a tananyag irodalomjegyzékében nem szereplő - magyar és idegen nyelvű publikációt. A publikációk megállapításait vesse össze az esettanulmány tartalmával. Az eredményt küldje meg a kpluszf@zmne.hu e-mail címre.